5.rész

Sziasztok!
Egy nagyon jó barátnőm kérésére hoztam ilyen hamar ezt a rész ami
ismét,megint csak elég rövidre sikerült sajnos..:(
Remélem azét tetszeni fog és ha igen hagyatok nyomot magatok után.Valószínűleg
pénteken érkezik a következő rész.Jó szórakozást kívánok az olvasáshoz!! <3

Puszi: Hope

-Az,de azért mondhattad volna hogy hozol magaddal egy cicát is!Mert így már kettő van!
-Kettő?
-Igen,ő és..TE!
Mikor ezt kimondta megállt egy pillanatra a szív verésem is.Vagy többre.Nem tudom..
Csak mert..egy idő után azt vettem észre hogy Harry a vállára kap és megindul velem le a lépcsőn egyenesen
a kocsijáig,majd szó szerint behajított az anyósülésre.Ezt egy hatalmas "au" nyögéssel feleltem.
-Hová viszel az éjszaka közepén?-kérdeztem
-Bocsi,és majd meglátod!-felelte egyhangúan mégis volt egy kis megbánás benne
Azt út csöndben telt de nagyon hosszúnak tűnt.Mikor megérkeztünk és megláttam a Big Ben-t fényekben pompázva teljesen elképedtem.Csak néztem ahogy a hatalmas szerkezet bevilágít mindent.Csodálatos.Megtettem egy lépést de csak egyet mert
ki akartam használni az alkalmat hogy nézzem,hisz nem biztos hogy lesz rá máskor is alkalmam.ekkor Harry megragadta a kezem,és elkezdett az egyik kabin felé vezetni.Mikor beültünk és megindultunk felfelé egyszerűen mesés látvány tárult elém,és már az sem érdekelt hogy még mindig a pizsamámban vagyok!De..de csak egy ideig mert megakadt a "kőrhinta" rázkódni meg nyikorogni kezdett.Pánikba estem.Nem tudtam mit tegyek csak álltam és vártam.*Ugyan mire!?
-Maradj itt!Nem vagyunk túl magasan én leugrok és utána majd te és elkaplak!-kiáltotta Hazz és megszólalni sem volt mert már meg is tette kísérletét.Azt hittem eltörte a lábát mert egy ideig csak ült,mert érkezése után azonnal elesett.
-Harry!-ordítottam és éreztem ahogy a sós könnyeim elárasszák az arcom.
-Semmi baj!Ugorj!-mondta de én továbbra sem mozdultam.
olyan érzés volt mintha földbe gyökerezett volna a lábam.Egyes egyedül csak arra tudtam gondolni:mi lesz ha leesek?
vagy:mi lesz akkor ha nem bír el és mind ketten megsérülünk.Ezeket a gondolatokat próbáltam kizárni de nem tudtam.Egyszerűen nem ment.
-Hope!Elkaplak ne félj!
-Ne..ne..nem megy!-dadodogtam és el sem tudtam képzelni hogy mit hisz rólam.
Amióta itt vagyok csak sírok a sok halál közeli élmény miatt..Elengedtem a korlátot amibe kapaszkodtam és elrugaszkodtam.Vagy mégsem.Még mindig nem mertem.Csak álltam és sírtam,míg nem lerogytam a tértemre,és csak néztem a lent várófiút akinek látszott szemében a rémület,és a féltés.

Megmozdult a kabinom és én azonnal zuhanni kezdtem.Ágy hangos sikítás hagyta el a számat.Az esésem alatt azt hittem sosem lesz ennek vége,majd két erős karba érkeztem ami szorosan tartott magához.Átkaroltam nyakát és fejemet teljesen bele fúrtam mellkasába.Egy hatalmas csörömpölést hallottam majd azt láttam ahogy fentről egy tégla tégla nagyságú valami kezd el esni.Hazz ösztönösen leguggolt és fölém tornyosult.
-Ááá!!-hagyta el a száját mikor egy erős koppanást hallottam.
Újra csak magamhoz öleltem,és ő fájdalmai ellenére is felkapott és rohanni kezdett velem az autó felé.beültetett majd átfutott a másik oldalára a kocsinak majd miután beült,azonnal tövig nyomta a gázt hogy minél hamarabb haza érjünk.
Otthon már mindenki aludt.Nem is meglepő mert már negyed tizenegy volt.
-Menj fel az emeletre..sietek!-fordult felém.
Én csak bólintottam majd felrohantam az emeletre.vettem egy gyors zuhanyt ugyanis tiszta kosz voltam majd felvettem a hálóruhám és befeküdtem az ágyba.Vártam,és vártam.Kis idő múlva megérkezett Harry is.Leült az ágyra majd levette a nadrágját és befeküdt mellém,úgy hogy velem szembe legyen.
-Köszönöm..-mondtam majd megöleltem.
Ám ahogy a hátához értem fel szisszent.
-Harry..Mi..a..baj?-kérdeztem rémülten.
-Semmi csak egy karcolás ne aggódj.
Nem akartam hinni neki ezért felálltam,és oda mentem a háta mögé.felhúztam a pólóját és elakadt a szavam.Egy hatalmas kék és lila volt égtelenkedett rajta.Nem akartam elhinni hogy ezt én okoztam neki.Miattam van egy hatalmas lila folt a
hátán ami elképesztő fájdalmat okozhat neki.Mindez azért mert meg akart védeni!A szám elé kaptam a kezem és újra csak utat engedtem könnyeimnek ami egész idáig szinte marták a szememet.
-Csss..-ölelt magához majd hajamat kezdte el simogatni egyik kezével.